Mi tévő legyek ha megöregedtem 26 évesen?

Meg nem értett.. Én meg nem értem.

Se az életem, se a világot.

26 éves vagyok. Van pasim. Van egy nyulam. Van munkám. Rohanok.

Nagy vonalakban ennyi az életem. Rémesen néz ki leírva.. Átélni azért nem olyan borzasztó, de mégis. A rohanó világban semmire nincs időm, pláne nem arra amire akarnék. A mondás persze úgy tartja, hogy az embernek arra van ideje.. bár akinek ilyeneken van ideje gondolkodni, annak igenis van ideje. Nekem nincs. Konkrétan semmire.

Valójában egy elég magamnak való személy vagyok, a férfim gyakran mondja is, hogy egyedül is eléldegélnék, de igazából vágyom a törődésre, a gyengédségre, csak van, hogy szeretek csöndben üldögélni, bambulni, fotoszintetizálni. Lehet, hogy ha nem szólnának hozzám egy idő után bemohásodnék…

Pontosan nem tudom megmondani, hogy miért indítottam blogot. Keresem az utamat, úgy érzem, késésben vagyok, autó, ház, gyerek, még madártávlatban sincsenek, pedig már lassan forrósodik a talpam alatt a parázs.

26 évesen már elkéstem? Kiöregedtem? Még nem érzem úgy, csak a társadalmi nyomást érzem a vállaimon mázsás súlyként, Édesanyám 26 évesen szült engem, talán ezért érzem azt, hogy lekéstem valamiről.. Ééés visszakanyarodtam az alapproblémához, rohanok, az életembe, vagy a vesztembe.
Majd kiderül…

Ez nem én vagyok. De szeretnék hasonló adottságokkal rendelkezni, idővarázsló, háziasszony, jóravaló feleség, munkamániás, anya és ironlady valamint gurmet szakács lenni egy-személyben. 

Ötletek? Tippek? Trükkök? Wodo varázslatok? 🙂 

 Ez vagyok én.. Csak nekem sokkal nagyobb a káosz az asztalomon..