Elég sok az olyan dolog amin tudok bosszankodni, sőt.. meglehetősen undok személyiség vagyok, de vannak dolgok melyek kifejezetten zavarnak.
Nap mint nap a BKV járataival közlekedem, mondanom sem kell, kiapadhatatlan bosszankodás forrás. A 4-6 villamos vonalának újbóli felújítása miatt metrózni kényszerülök már egy ideje, ami amúgy gyors és viszonylag jó megoldás. Ami a legjobban dühít az az utasok hozzáállása. Reggelente és délutánonként nyilván mindenki minél hamarabb szeretne beérni a munkahelyére, szeretne hazaérni és szusszanni egyet. Aki vonattal jár az most talán megérti a poszt lényegét.
“A vonat nem vár..” ugye ahogy azt nagy-sikerű slágerünk is mondja a vonat bizony nem várja meg a késő utasokat (kivéve a váci zónázó, ami sokszor 20 perceket vár, hogy biztosan mindenki odaérjen, aki azzal szerette volna menni, de kötve hiszem, hogy felebaráti szeretetből, úgyhogy ez nem jó példa), így gyakran előfordul, hogy az óra 4 kor induló vonatra az utolsó pillanatban tudok felszállni, gyakran a busz nem úgy jön, nem tud úgy haladni, így sokszor sietek a mozgólépcsőn, mert a következő vonatra nem csak fél órát várok de fél órával többet utazom, így fél 6 helyett fél 7 re érek haza, ami azért nem túl mókás egy fárasztó nap után.
Szóval a sok mellébeszélés után a lényeg:
A mozgólépcső helyes használatát szemlélteti a fenti egyszerűsített kis ábra, ami sajnos sokaknak rém bonyolultnak tűnik.
A csacsogó, szuszogó, ácsorgó utasok számára a jobb, míg a siető, stresszes buzgómócsingoknak a bal oldal a megfelelő.
Sokszor igenis azon az egy percen múlik..
És nem utolsó sorban reggelente és délután 1-2 mozgólépcső megmászása megmozgatja az egész napos ücsörgésben elgémberedett ülőgumókat is! Hajrá feszes popsi!! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: